2018. nov 23.

Neonfényes disztópia

írta: Demencze Ilona
Neonfényes disztópia

Ütős karakterek Gabriella Eld tollából

Gabrielláról már régóta tudom, hogy elképesztően különleges fantáziavilága van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legutóbb megjelent kisregénye a Talpig feketében, mely a Legendák a Bagolyvárosból első része. Egyedi, elképesztő, megrettentő és izgalmas egyben. Hihetetlen, hogy ebbe a kisregénybe mennyi mindent bele tudott préselni, teljes mértékben elnyerte a tetszésem. 

img_20181114_124036_344.jpgÉn, és a könyv

Fülszöveg

"Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…"

A borító igazán látványos, színes, figyelemfelkeltő. Tökéletesen illik a történet hangulatához, ami kifejezetten tetszik. Annak ellenére, hogy az író olyan várost teremtett, ahol én tuti megbolondulnék, tökéletesen át tudtam élni az egész hangulatát. Az eget régóta nem látni a hatalmas épületek tömkelegétől, mindenhol neoncsövek és villódzó reklámok, parás sikátorok, üldözöttek.

"... az Impérium legfőbb szabálya ennyi volt: az adottsággal született emberek nem élhetnek a társadalomban, az átlagosak között."

Az Impérium nem éppen elfogadó az olyan emberekkel, akik valamilyen Adottság birtokában vannak. Alaska Jones szerencsétlen módon az elnöknő fia, méghozzá egy nem éppen kellemesnek mondható képességgel a birtokában éli, fejfájással teli mindennapjait. Az ő karakterét kedveltem meg a legjobban. Sajnos a durva fejfájásaival túlságosan könnyen tudtam azonosulni, rutinos migrénesként. Ha karakter lennék a regényben, tuti együtt ülnénk dialízisen egy következő részben, az elfogyasztott fájdalomcsillapítók mennyiségének köszönhetően. Ő egyébként az a fiú, akit szívesen elfogadnék öcsinek, egy valóságos ezermester, ám aranyosan jóhiszemű. Amikor Igor Blankenschwift szó szerint bezuhan az életébe minden a feje tetejére áll. Az egyébként jóképű, tetovált, feketébe öltözött fiú teljesen az ellentéte. Igazi rosszfiús típus, aki legváratlanabb helyzetek többségéből képes kivágni magát. Egyetlen élő rokona, a nővére Kasja, akinek egy fura kérése miatt lényegében elindul az egész kalamajka. Ő a másik kedvenc karakterem. Tök kopasz, a természete olyan mint a sminkje: sötét és erős. A lányos anyukák nem pont ilyen barátnőt képzelnek el a kicsi lányuknak. Azt említettem már, hogy a bőre egy mozgó festmény a sok tetoválástól? Nagyon heves vérmérsékletű, töménytelen mennyiségű pizzát képes elpusztítani, és még egy nagydarab pasast is meghunyászkodásra tud kényszeríteni egyetlen pillantásával.  Szüleik halálával kapcsolatban csupán a könyv végén kapunk pontos információkat, ami igazán nagyot fog ütni. Fenekestül felforgatja az eseményeket Kasja tetoválószalonbeli alkalmazottja Chen, akiről nem is árulnék el többet. Gabriella remekül kibontakoztatja ezt a szálat is. 

"Ezt egy olyan nő mondta nekem, akinek le volt borotválva a haja, arcát démonira festette, és egy férfi levágott feje díszelgett a bicepszén. Egyből bizalmat ébresztett bennem."

A történet egyetlen percre sem áll le, nem hagyja megnyugodni az olvasót, folyamatos változás van a lapokon. Olyan gyorsan keresztül lehet száguldani a pörgős cselekményeken, hogy észre se veszi az ember, hogy már a "vége" feliratot olvassa. Nagyon örülök neki, hogy nem függővéggel zárul a sztori, hiszen még így is rengeteg lehetőséget rejt magában a folytatást tekintve. Annak is örültem, hogy nem egy "16 évesek lázadnak a rendszer ellen és megdöntik" lerágott csontot kaptunk, hanem megfelelő csavarokkal ellátott, jól építkező történetet, melyből még bármi kisülhet az elkövetkező részekben. 
Miért üldözik valójában Igort? Mit rejt a csomag, amit Kasja ad öccsének? Alaska végig kitart a furcsa testvérpár mellett? Ki a rejtélyes terrorista, aki az Impérium megbuktatását hivatott véghezvinni? Ezernyi kérdés, de végül mindenre választ kapunk. 
Egy plusz megjegyzés az íróról: örömmel tapasztaltam, hogy írástechnikailag nagyon sokat fejlődött az első regénye óta. Egészen ütős stílusa, és egyedi karakterei biztos alapot nyújtanak neki, melyre könnyen építhet.

Ajánlom az urban fantasy kedvelőinek, és azoknak akik szeretik a kicsit sem szokványos karaktereket. 

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak! 

Gabriella Eld Facebook oldalát ITT tudjátok követni, Instáját pedig ITT 

A könyvet ITT tudod megrendelni
Írta: Demencze Ilona

 

Szólj hozzá