Kedvcsináló Bogár Erika- Tullia meséi, Az őrző című könyvéhez amit egyszerűen imádok. Egy kis pikáns részlet így tavaszra, élvezzétek! :PEst

Este érkezik az ajánló is hozzá.

"Triar a Tavaszünnep másnapján fürdeni ment a folyóra. 
Már visszafelé tartott a faluba, amikor megpillantotta Reát. Egy kosárral a kezében sétált előtte. Bizonyára dúdolgatott magában, mert ütemesen ringatta a csípőjét, szinte táncolt. 
A fiatalember megnyújtotta a lépteit, pillanatok alatt utolérte a lányt.
– Szép napot! 
Rea összerezzenve nézett fel, felismerte, és elmosolyodott.
– Merre jártál? – kíváncsiskodott Triar.
– Gyógyfüveket szedtem. Itt a közelben nincs szentélye Miának, ezért nekünk kell gondoskodni a betegekről.
– Értesz a sebekhez? – Triar hangjában tisztelet keveredett a csodálkozással.
– Édesanyám igen, én még csak tanulok mellette. 
– Ha egyszer valami komoly bajom esne, szeretném, ha te gyógyítanál.
– Azt hiszem, túlságosan aggódnék… – Rea elhallgatott.
Triar mosolygott, aztán elvette a kosarat Reától.
– Nem nehéz – tiltakozott a lány zavartan.
A fiatalember megfogta a kezét. 
Reát melegség öntötte el, és felnézett kísérőjére. Nem tudta elhinni, hogy ez a magas termetű, büszke tartású, kedves fiatalember képes lenne kezet emelni bárkire is. Ám ahogy csodálattal végigmérte, kénytelen volt észrevenni a forradásokat a karján, amikor pedig érdeklődve felé fordult, megpillantotta bőrmellénye kivágásában a mellkasán ejtett, alig pár napos vágást. Elsápadt. 
A fiatalember nem értette a lány arcán végbemenő változást, de Rea kérdése mindent megmagyarázott:
– Fáj még?
Triar elmosolyodott, vállat vont.
– Tegnap jobban fájt, mikor elváltunk. – Letette a kosarat. A következő pillanatban Rea a karjában találta magát. Nem maradt ideje tiltakozni. Amikor a fiatalember megcsókolta, már nem is akart."