Az elsők között szerettem volna kihozni Veres Attila novelláskötetének az Éjféli iskoláknak az ajánlóját, ám ezzel kicsit megcsúsztam. (Annak ellenére, hogy az Agave Kiadó szuper gyorsan lehetővé tette, hogy kézhez kapjam az előrendelés után, amit ezúton is köszönök.) Hogy miért? Mert nem készültem rá, hogy ezt a kötetet kétszer is el fogom olvasni egymás után. Bizony, ez történt, én pedig másodjára is egy megfoghatatlan katarzis állapotba kerültem. Ennek fényében, egy kicsit más szemszögből szeretném bemutatni a kötetet.

Bizarr maci fényében
/A lámpát készítette: Molnár Csaba Punk Trek/

Mint már említettem az Odakint sötétebb ajánlójában, nem kenyerem az írók egymáshoz való hasonlítása. Veres Attilában megvan a képesség, hogy tökéletesen kihasználja az ország és a társadalom által adott szituációkat, tényeket, lehetőségeket, helyzeteket. A novellák közt megtalálhatunk kezdeti, illetve igazán kiforrott műveket is. Az egész könyv hangulatát végigkíséri egyfajta rock and roll életérzés, amitől rögtön megjött a kedvem valami zúzós dallamhoz.
Ahogy olvasás közben egyre többet kaptam a történetekből, úgy láttam rá sorra az összefüggésekre. Nagyon különleges élmény volt, a visszatérő motívumok felfedezése, egy-egy szereplő újra felbukkanása, és ahogyan a kis szálak az egész kötetet pókhálóként szövik át. Első olvasatra hagytam, hogy a libabőr és a sokk rám telepedjen. Másodjára már tudatosan figyeltem a részletekre, és hagytam, hogy az elmém még több dolgot befogadjon a leírtakból. Ezekben az apró részletekben nem csak az elborzasztó valóság burjánzik, hanem a tényleges félelmeink. Gyermekként könnyű felelni a „mitől félsz a legjobban?”kérdésre.  Általában olyan válaszok születnek, hogy a sötéttől, oroszlántól, kígyótól, klotyómanótól, köszönéstől, biciklizéstől stb. Felnőtt fejjel ez átfordul valami egészen másba. Félünk az elértéktelenedéstől, a munkahelyünk elvesztésétől, a magánytól, a meddőségtől, a nincstelenségtől, a betegségektől. A gondok ezerszeres súllyal nehezednek a vállunkra, ezt a tényt pedig Veres rendkívüli módon ki is használja, egy kis misztikummal fűszerezve.
Kifejezetten tetszett, hogy olyan dolgokat is megjelenít a novelláiban, amelyek mellett a hétköznapok mocskában majdnem mindenki szemet huny vagy elfordítja a fejét. Többszörösen felvillan a családon belüli - leginkább nők elleni- erőszak, az alkoholizmus, és a bódító szerek iránti vágyakozás. Az emberi gyarlóság is megmutatkozik, hiszen a média nyomásával ellentétben, nem akkor lesz valaki élete teljes, ha a tökéletes külsővel rendelkező párt megtalálja, vagy a legdrágább kocsit megveszi.  Az emberek abszurd vágyait, a valami után való sóvárgást, és az örök elégedetlenséget ragadja torkán. A novellák legerősebb motívumai a születés, halál, sors, szexualitás, vallás és étvágy. Az író a folytonos körforgásra helyezi a hangsúlyt, mely az egész világot működteti. Minden mindennel összefügg, és visszafordul önmagába.

Katarzis a vonaton

Természetesen nekem is megvannak a magam kedvenc történetei, megpróbáltam a lehetetlent, és csak hármat emelek ki ezek közül. Nem szeretném lelőni a lényeget, de pár szóban azért megemlíteném az ezekhez fűződő érzelmeimet. A présházban olyan csodás élményt nyújtott, hogy szó szerint a főszereplő szemgödre mögött éreztem magam, és minden elakadt lélegzete az én lélegzetem is volt. Ebben a novellában benne van a mindenség. A Borostyán komplex talán az egész kötet legkimagaslóbb eleme. Itt ért el a totális katarzis, a fogaim összekoccantak a hirtelen jött borzongástól, majd percekig csak bámultam ki a fejemből. Itt egy napra félre is tettem a könyvet. A Kisgömböc bizarr módon valami nagyon kellemes felüdülést váltott ki belőlem, amit nem is tudnék pontosan megmagyarázni. Egyszerűen imádtam! Talán csak azért, mert szeretem a disznóvágásokat, és simán el tudom képzelni, hogy a padlástetőn eltett malacdolgok egyikéből egyszer csak előbújik az Antikrisztus. (Gondoljunk csak a sok magas koleszterines, riogatós reklámra. Nem árt vigyázni!)

A horror és misztikus sztorik kedvelőknek szerintem kötelező. Egyébiránt azoknak is ajánlom a könyvet, akiknek az Odakint sötétebb első körben bejött, illetve akik nem riadnak vissza a nyers kifejezésektől, keményebb jelentektől. Figyelem, a könyv erősen 18 pluszos tartalommal bír!

Végezetül el kell mondanom mennyire hálás vagyok Veres Attilának, hogy ezeket a történeteket nem tartotta meg magának.
Köszönöm, hogy ennyi energiát fordítottál az igényes tálalásra!
Köszönöm, hogy olyan gondolatokat, érzéseket ébresztettél bennem, melyek napokig sakkban tartottak!
Köszönöm, hogy olvasás közben egy teljesen másik szinten létezhettem!
Köszönöm a katarzist! 
Köszönök mindent!

Attilát megtaláljátok a Facebookon, és az Instán is. 
Az Éjféli iskolák megrendelhető az Agave Kiadónál! 
Ha elolvastátok, ne feledjétek értékelni a moly.hu oldalon!

 Írta: Demencze Ilona