Sajnos könyvajánló helyett, most egy megemlékezést kell hozzak. Jagi 2018. február második hetében végleg elhagyta ezt a világot. Talán pont aznap, amikor átvettem a megrendelt Emberkáromlás című verses kötetét, talán egy nappal később. Nem akartam megtudni...

Jagos István Róbert elnöke és alapítója a Dél-Alföldi Művészeti Körnek, alelnöke a Kárász József Irodalmi Körnek és a Szózat folyóirat szerkesztője. Mindemellett költő és dalszövegíró. A XXI.század Juhász Gyulája punkosabb, rockosabb kiadásban. Egy mély érzésű költő, aki tisztában volt az őt körülvevő társadalom dolgaival. Sosem volt könnyű élete, a fájdalom adott neki erőt és ihletet szövegei megszületéséhez. Nem félt leírni a valóságot, mindazt ami mellett mások inkább csak elsétálnak némán. 

Jagi felolvas az Emberkáromlásból 
(forrás: Jagos István Róbert Facebook emlékoldala)

Becenevén Jagi 2017. decemberében egyszer már meghalt. Talán csoda volt, vagy egy újabb esély, hogy visszatérhetett. Januárban készítettünk is vele egy interjút a Drót-ra, ahol őszintén és nyíltan mesélt nekünk az öngyilkosságról, költészetről, és magáról. 

Elmélkedhetnék, hogy mi visz rá egy embert az öngyilkosságra, hiszen gyerekei is voltak, de ez teljesen felesleges. Nem tudhatjuk mi zajlott a fejében és a lelkében. Sajnos az ő falai már gyermekkorától növekedtek, megdönthetetlenül.

"Itt fekszem a kórházban, de nem akarnak segíteni. Nem gyógyszer kell, hanem valaki aki meghallgat. "

Ezt mondta nekem, még januárban. Egy utolsó segélykiáltás, amit nem vettek elég komolyan. Tényleg menni akart, előtte azonban kiírt magából rengeteg érzelmet és gondolatot. Nem is tudok nagyon mit mondani, egy ízig vérig költő hagyta itt ezt a világot. Ismét szegényebbek lettünk egy tehetséges emberrel, aki nem volt ugyan szent, de nem is vallotta magát annak. Emlékezzünk róla pár versével, akár egy pohár bor mellett. Igyunk megannyi túlvilági költőre! 

"Már pár órája úton vagyok.
Az utolsó út 
(pattan a húr)
Utolsó állomások. 
Ha jól számolom
holnapra megérkezem.
Igazak lesznek a látomások.
Ma még elköszönök 
ettől a makacs téltől.
Viszek magammal minden szépből,
minden virágból.
Isten is kilépett ebből a világból."
(2018)

"Van helyem valahol.
Nem biztos hogy ott ahol te gondolod.
Amíg én összevissza, te minden lépesed megfontolod. 
Galambokra lépek, szárnyakat török.
Gyulabá' nem csak Anna volt örök.
Egyre többet gondolok a falra.
Ami nem e királyságban van.
Nem panaszként mondom, de az most talán többet ad.
A tegnapi kegyelem zsebben ragadt.
El nem dobom, mert titkon a tied.
Majd egyszer odaadják neked.
Én megígértem: nem viszem.
Mint ahogy magamat sem, ezt a mérgezett testet.
Nem mond majd el senkinek, hogy az utolsó virágokat merre szedted."
(2018.január 21.)

Hintapalinta

"Sosem volt, ki meglökje a hintám.
Magamtól tanultam meg hajtani magam.
Egyedül, hogy senki meg ne lássa,
hogy nincs mellettem se anya, se apa.
Kezeimet fehérre szorítva
a kóborló bárányok után eredtem,
majd mire végleg beesteledett,
magamon kívül mindenkit szerettem."
(Emberkáromlás 2017)

Megbékélni

"Jó lenne sétálni egyet
harmattól nedves réten
vélni a cserebogarak májusát
az esőfelhők táncát
fűre terített szerelemnek hálnék
ifjú sóhajok neszével
virágok s méhek titkaival

leomlott otthonok illatával
a kerítésen kívül rekedni
diszkriminatív időben
sörözni csak úgy magammal
a szögesdrót-hegyeket megmászni végre
s megbékélni minden csillaggal
holddal és kereszttel"
(Emberkáromlás 2017)

Mosolyogni is tudott
(Forrás: Jagos István Róbert Facebook emlékoldal)

Amíg ép leszek

"senkinek sem mondom el
azt a kínt ami belülről rág
nincs már nekem szerelmem
és nincs család
így nincs semmi
amiért élni érdemes
még az életnek sincs itt
semmilyen érdeke
fizikai fájdalom a lelki kín
mindegy már nekem
kötél vagy sín
százan mondják övék vagyok
csak eggyé lenni nem tudok
vitatkozhatunk napokon át
amíg az isten gödröket ás
fejemhez vághatsz minden vághatót
de ha sírni kell majd magadba bújsz
nem kérek alamizsnát
csak engedj utamra kérlek
én is siratlak majd gyönyörű szépem
amíg ép leszek te leszel velem
amíg élsz ott leszek veled"

 Jagos István Róbert kemény költő. Az élet sanyargatta, fiatalon többször nevelőintézetbe került és nem lehetett zökkenőmentes a felnőttkora se valószínűleg, de azért mégsem siránkozik. Nem sajnálja magát, hanem bátrabb cselt eszelt ki. Verseket ír. 
Aki nem próbálta, az nem tudhatja, de nekem elhiheti, hogy sokkal nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy az ember írjon, mint, hogy ne írjon. Főleg ilyen titkos verseket. Most itt vannak egy kötetben e költemények, s e bátorságot máshogyan nem jutalmazhatjuk: elolvassuk őket. Csak legyen nekünk is elég bátorságunk az igazsághoz, amely bennük létezik! Mert ebben a kötetben igaz és őszinte verseket találunk, csak ki kell nyitnunk. 
Weiner Sennyey Tibor 
költő, író, a DRÓT főszerkesztője 

Kívánom, hogy odaát megtaláld a békéd. Ég veled, Jagi! 

Jagos István Róbert verseskötetét még megtalálod a Líránál 

Írta: Demencze Ilona