Jandácsik Pál könyvének elolvasását nem véletlenül időzítettem a Lada-kaland kellős közepére. Az Állatok maszkabálja végigutazta velem már a fél országot, Farádon, Bakonybélben és Balatonfüreden még pózolt is a kamerának. A tavalyi megjelenés ellenére nem szeretném elvenni senkitől az olvasás izgalmát, ezért igyekszem a lehető legkevesebb spoilert beleépíteni az ajánlómba. 

Farádon kezdődött az olvasás

A könyvről elöljáróban érdemes tudni, hogy nem egy lányregény. Erősen kiérdemli a 18-as piros karikát minden tekintetben. A furry műfaj egyediségével, állatiasan kifordított világképével, nem egy szokványos iromány. Az író rögtön belecsap a lecsóba, brutális gyilkossággal indít. Folyamatosan kapjuk az információ morzsákat, melyek összerakásával egyre inkább fokozódik az izgalom. Sok párhuzamot von az emberiség mindennapjaival, felismerhetőek benne híres filmek, személyek, történelmi események. Egyfajta társadalomkritika is megbújik a sorok között, melynek nagyon örültem. Magamra ismertem például, amikor Christie (párduc lány) az érintőképernyős telefonjával bajlódik. Hiába gyártják mindenféle méretben és típusban, mégis kihívás normálisan gépelni rajtuk. 

A történet Cesar Darlington nyomozó (németjuhász) kutakodásával indul. Akár azt is hihetnénk, hogy ő lesz a főszereplő, akivel a rejtélyes események végére járhatunk. Ennek ellenére Arthur (róka) és Christie párosára terelődik a hangsúly, nem is akármilyen csavarral. Kettejük kapcsolata még az állatok közt is furcsának hat, hiszen a társadalmi illetve a fajon belüli különbségek itt is megmutatkoznak. A történet kibontakozásával betekintést nyerhetünk mindkettejük múltjába, mely nagyban segít közelebb kerülni személyiségükhöz, kapcsolatuk mélységének megértéséhez. 

"Arthur kíváncsian megfordult.
- Mi a baj Christie? 
A lány elővette a mobilját és egy fatörzs fényképét mutatta meg. A fába egy szív volt vésve, benne a következő betűkkel: "A+C". 
- Elég óvodás dolog -csóválta a fejét.
- A szerelem megfiatalít. 
- Miért nem adod fel, Arthur?- kulcsolta össze a kezeit számonkérően a lány. Oldalra billentette a fejét és tág pupillákkal meredt a rókára.
- Nem a végeredmény az igazán fontos a számomra, hanem maga a játék. Akár nyerek, akár nem, mindenképp jól járok. Ahogy a sakkban, az utolsó bábuig játszom. Ha el is vesztem a partit, a játék élménye még így is megmarad."

A történet gördülékenyen halad, a jól megírt párbeszédek és meghökkentő események sorozata mellett, szépen megírt okfejtések, elgondolkodtató részek teszik izgalmassá az olvasást. Kifejezetten tetszett, hogy a krimi, thriller és orgazmuskavalkád mellett gondolkodni is tudtam bizonyos részeken. Az emberi és állati ösztönök egyvelege, mely sokszor nem is különbözik annyira egymástól, teljesen levett a lábamról.

Nagyon örülök hogy első könyves íróként egy-két kisebb logikai bakin kívül nem tudtam belekötni Pali regényébe. Mindenből annyit kaptam amennyi szükséges volt, a sztori természetéből fakadóan pont elégnek éreztem a vérben tocsogást és a szexuálisan felajzott jeleneteket is. Az állati ösztönök dominanciája, mely az emberben is megtalálható, egy kifordított világban teljesen helyén való. A regény mindvégig hű maradt önmagához, nem akart többnek vagy kevesebbnek látszani, mint ami valójában. A karakterek szépen kidolgozottak, egyedi élettörténettel. 

Bakonybélben is kalandoztunk

Egyik kedvenc gondolkodós részem Cesar nyomozóval, miközben az Emberfarkas című filmen mereng:

"A munkája során megtanulta, hogy éppen elég, valódi szörny garázdálkodik az utcákon, mintsem kitalált lényeket okoljunk a szörnyűségekért. Felvilágosult világban élünk; az évszázadokkal ezelőtti emberfarkas mítoszokról is kiderítették a történészek, hogy valójában csak szőrtelen, genetikai betegségben szenvedő állatokat véltek embernek. Persze a világháló tele volt hamis videókkal és képekkel. Repülő csészealjak, idegenek, emberek, halottlátók, emberlátók...
-Micsoda marhaság...- csóválta a fejét Cesar, amint a film ahhoz a jelenethez ért, amikor Riley megöli a lényt. Nem bánta meg, hogy felelevenítette az alkotást, csak meggyőzte a saját igazáról. Emberek nincsenek!"

A történet egy különösen furcsa, horrorisztikus Halloween-i maszkabállal csúcsosodik ki, elképesztően bizarr jelmezekbe bújt állatok féktelen bulizása, mely előbb orgiába, majd fejvesztett menekülésbe csap át. A hajsza a végsőkig tart, nincs hova elbújni. Hatalmas csattanókkal zárul a regény. Pali olyan csavarokat tett a végére, melyek teljesen a padló alá döngöltek. Azonban úgy tettem le a könyvet a kezemből, hogy minden kérdésemre magyarázatot kaptam. Nem maradtak elvarratlan szálak, a felismerés villanykörtéje 1000 Wattal tombolt a fejemben. Az író egy igazán borzongató második rész reményét meghagyva zárta le az utolsó oldalt, amitől teljesen felpörögtem. Akarom! 

Jandácsik Páltól több zseniálisan megírt novellát is olvastam, melyek arra engednek következtetni, hogy következő regénye még kiforrottabb és profibb munka lesz. Egy igazi tehetség, aki színészként is megmutatja kaméleon arcát. Sokrétűségéhez amolyan "Palis fekete misztikum" és intelligencia párosul. Egy olyan író, aki képes fejlődni, akar és tud is csiszolni stílusán, haladva a tökéletes egyediség felé. 

 Rókák, egymás közt

Olyanoknak ajánlom, akik megbirkóznak az esetlegesen felmerülő csúnya szavakkal, szexuális vagy véres jelenetekkel. (Pont annyi ilyen jelenet szerepel benne, amennyit az állatias viselkedésből adódóan ez a regény megengedhet magának. A történet hangsúlya nem ezen van!) Akik szeretik a horrort, thrillert, krimit, fantasyt, furryt azoknak biztosan telitalálat lesz ez a regény! Bátran ajánlom ezen felül mindenkinek, hiszen a rejtélyes események mellett egy igazán elgondolkodtató, és érzelmekben dús történet lovagolhatunk meg. 

Jandácsik Pált, szerzői Facebook oldalán ITT tudjátok elérni. 

A könyv megrendelhető ITT

 Írta: Demencze Ilona