2018. sze 27.

Svájcinéger, Seri-seri lédi, retró pornó

írta: Demencze Ilona
Svájcinéger, Seri-seri lédi, retró pornó

Avagy, egy alföldi kiskamasz igaz meséje

Hartay Csaba negyedik regénye épp csak kikerült a könyvesboltok polcaira, máris hatalmas érdeklődésnek örvend. A Rajongók voltunk egy igazi hiánypótló alkotás. A '80-as, '90-es évek időszaka olyan közel van, mégis távolinak érezzük a nagy technikai bumm közepén. Sokszor elfelejtünk emlékezni, újraélni bizonyos korszakokat az életünkből, pedig a gyermekből kamasszá válás talán az egyik legfontosabb időszak. Engedjétek meg nekem, hogy erről a könyvről most egy kicsit személyesebb hangvételben írjak nektek. Mert ez az én emlékeimről is szól. 

42595367_250860232280939_5379422001091837952_n.jpg

 Fülszöveg: "Hartay ​Csaba regényes novellafüzére nem abban segít, hogy megtaláld önmagad, hanem abban, hogy sose felejtsd el, honnan jöttél. A ’80-as évek ébredező Magyarországán különleges, addig ismeretlen termékek, divatok, gondolatok jelennek meg: hamburger, gofri; Dolly Roll szól a lemezjátszókból, a kamionosok Turbo rágót dobálnak az integető gyerekeknek, miközben egy csapat vadóc kamasz a szabadságát keresi az alföldi tájban. Első barátnő, első csók, első szexfilm – minden új, minden izgalmas. És egy kamasz még semmit sem csinál félszívvel. Az őszinte derűért, ami ebből a könyvből árad, minden olvasó hálás lesz Hartay Csabának, aki így fogalmazta meg ennek a gyűjteményes kötetnek az ars poeticáját: „Csak a rajongás ne vesszen ki belőlünk. A lelkesedés lángját életben tartani egy teljes életen át, talán nem lehetetlen. Ha kihűlni látszik bennünk a szenvedély, akkor gondolatban visszatérünk a hőskorszakba, az első találkozások szapora pulzusa lüktet bennünk ismét. Mintha az idő ott megragadt volna. Mert örökké kamaszok maradunk.”

Elsőként meg kell jegyezzem, mennyire kitett magáért az Athenaeum Kiadó, a borító valami elképesztően menő, tökéletesen illik a tartalomhoz. Az író végig úgy meséli el a történeteket, mint ha az olvasó lenne a legbizalmasabb barátja. Nem egyszerűen mesél, hanem beavat, titkokat bíz ránk. Hartay a saját életét vitte a lapokra, kendőzetlenül mesél nekünk az első pornófilmről, az első egyedül kifogott keszegről, az első csókról, első hamburgerről. Az első nagy tettek időszaka ez, melyeket sosem felejtünk el. A gyermeki őszinteség, szabadszájúság nagyon lazává és könnyen olvashatóvá teszi a könyvet. Fontos megjegyeznem, hogy ez a regény nem csupán szórakoztatni akar, annál sokkal több, és mélyebb mondanivalóval bír. 
Olvasás közben régen felidézett érzések, illatok, ízek emlékének sokasága tört elő belőlem. Olyan dolgok is, amiket szinte már teljesen elfeledtem. Egy kisfiú életének azon szakaszát élhetjük át, amikor csenevész kölyökből, kételyekkel teli gimnazistává válik. Minden egyes fejezet más történetet mesél el, miközben tökéletesen érzékelhető az idő múlása. Nem szeretném az összes sztoriról lerántani a leplet, de a kedvenceimről mesélnék egy kicsit. Hátha te is megérzed majd a frissen sült tepertő illatát, az első Kevert ízét a szádban, és képzeletben belógatod a mezítelen talpad a folyó hűs, selymes vizébe, miközben a nádszálak susogva hajlonganak körülötted a szélben.

"Szerinted lehet úgy születni, hogy Flipper Öcsinek hívnak? Hogy hívnak, kisfiam? Flipper Öcsi. Na, ne szórakozzál!" 

Minden korszaknak megvannak a maga slágerei, legkedveltebb előadói. Úgy gondolom kis hazánkban a kazettás magnó korszak volt az egyik legszuperebb. Dolly Roll, Republic, Kovács Kati, 100 folk celsius és még sorolhatnám kiknek a kazijait hallgattuk rongyosra, vagy csévéltük vissza egy ceruzával. Ha pedig ment valami jó szám a rádióban, fejvesztve ugrottunk, hogy fel tudjuk venni. De szóba kerül a könyvben a városi strandokon, óriási hangfalakból bömböltetett slágerlista is, melyeket a nap végére már legalább négyszer is hallottunk. 

"Tök nagy hangfalak szólnak egész nap, és ilyen számok harsognak belőlük, mint a Bojsz, bojsz, bojsz. Meg a Seri-seri lédi. Nagyon jó hangulata van ezeknek a zenéknek, ha magamban felidézem a dallamukat, mintha örökké sütne a nap."

A retró autók kedvelői is igazi nosztalgikus élményekkel töltődhetnek fel, többször is említésre kerül a jó öreg Trabi, Wartburg, Skoda és Lada is. Pontosan emlékszem rá, hogy a legelső Trabantunkat mi is nyertük. Mekkora öröm volt, amikor szüleimmel kipöföghettünk vele mamáékhoz a tanyára. Aztán ott van még az első élményem az alkohollal, ami pontosan megegyezik azzal, amit Hartay leírt. Megláttam a konyhában, és teának néztem. Nem volt rajta hab. Édesanyám egy konyharuhával törölhette a nyelvem és kakaóval itatott. 

"A múltkor beleittam, ott volt kint egy pohárban a konyhapulton, azt hittem, tea, de fúj, dehogy tea volt, sör, köptem is ki. Mit tudnak ezen szeretni a felnőttek."

Abban a részben, ahol az író elmeséli milyen volt élete első igazi Hamburgerére összekaparni a pénzt, rádöbbenti az olvasót, hogy mennyire luxus cikknek számított ez akkoriban. Bezzeg most, szinte minden sarkon van egy hambis. Nem is tudom, van-e most olyan étel amitől ennyire menőnek érezném magam, mint az akkori srácok. Hartay döbbenetesen jól vissza tudja adni, mit is jelentett akkor gyereknek lenni. Ugyanakkor olyan témákat és problémákat boncolgat a könyvben, amelyek a mai fiatalok életét is átszövik. Emlékszem például, hogy mennyire paráztam az első csóktól, az első napomtól a gimnáziumban, vagy mennyire váratlanul ért az első szakítás. Életünk ezen korszakában rengeteg dologtól féltünk, ugyanakkor szenvedélyesebbek is voltunk. Rajongásunk tényleg határtalan volt a tetkós rágókért, matrica albumokért, az utcán töltött bandázás élményéért vagy az első, igazán menő filmekért. 

"Nem tudom, mit vannak apuék beszarva, hogy megnézünk egy pornófilmet, a Terminátornál semmi sem lehet durvább."

A poénos részeken túl olyan komoly témák megélését is papírra veti az író, mint az elmúlásra való rádöbbenés. Nem csupán az ennek szentelt külön fejezetre gondolok, hanem arra is, amikor a disznóvágással töltött nap legvégén felteszi a legfontosabb kérdést: "Ki fogja ezt majd egyszer csinálni, ha ők nem lesznek?" Ez egy olyan súlyos mondat, ami egyből szíven ütött. És szerintem itt, nem csak a disznóvágásra gondolt, amikor ezt leírta. Mindannyian tudjuk, hogy már semmi nem ugyanolyan, és ez fáj. Nekem fáj. Hiányoznak akik elmentek, hiányoznak azok a dolgok, amikért annak idején rajongtam. Hiányoznak a rokonok, a régi helyszínek, illatok, hangok, élmények. Talán most is ezeket az érzéseket keressük, az "elsőket" keressük. 
Az egész regényen keményen érezhető Hartay, édesapjához fűződő viszonya. Sokszor hivatkozik a távolságtartó, szigorú, ám féltő férfi szavaira. Mint minden kisgyerek, ő is arra vágyott, hogy édesapja érzelmileg is közel kerüljön hozzá. Úgy érzem, hogy a történeteken keresztül próbálja megérteni, miért nem volt lazább, bensőségesebb kapcsolata az édesapjával, ami a legintimebb kitárulkozási szála az egész regénynek. A fiú egyértelműen felnéz az édesapjára, aki a maga módján igyekszik a legjobb úton tartani őt. A legbelsőbb szeretet nem minden esetben ölelésekben mutatkozik meg. Vannak kemény szülők, akik azért kemények, mert túlságosan féltenek bennünket, pont azért, mert fontosak vagyunk nekik. Szívesen olvastam az édesapja hol okító, hol dorgáló szavait, aki mindig igyekezett a legjobb ösvényen terelgetni fiát, és biztos vagyok benne, hogy nagyon büszke volt rá. 

"Aki nem olvas, azon meglátszik, amint megszólal. Az olvasás csak a hasznodra válhat. És mindent olvass el. Újságcikket, ponyvát, krimit, szépirodalmat, mikor mihez van kedved."

Annyi mindent tudnék még mesélni a könyvről, de szeretném ha minden mást, saját élményként élnétek meg. Hartay pazar stílusa igazán élvezetessé teszi az olvasást. Bizonyos részek kiverhetik egyeseknél a biztosítékot, de garantálom, hogy ha visszaemlékszel majd az első személyes találkozásodra egy pénisszel vagy vaginával, tutira elröhögöd magad. Szóval a könyv nyelvezete erősen 18+ -os, ahogy mi is, akik először levesszük majd a könyvespolcról. Fontos megjegyeznem, hogy nem öncélú káromkodásról beszélek, hanem egy szókimondó kölyök meséjéről. 

Biztos vagyok benne, hogy ezt a sztorit még számtalanszor el fogom olvasni. A harmincas, negyvenes korosztálynak abszolút kötelező, a többiek meg szigorúan ajánlott! Nosztalgiára fel! 

Köszönöm Hartay Csabának, hogy ezeket az amúgy is felejthetetlen élményeket újra átélhettem! Hol a röhögéstől, hol az emlékek súlyától sírtam el magam. Hálás vagyok érte! 

Kövessétek az írót hivatalos Facebook oldalán
A könyvet beszerezhetitek INNEN és INNEN. E-könyv formátumban is! 
Ajánlom figyelmetekben a Viharsarki kattintóst, mert baromi jó!
Ha olvastátok, ne felejtsétek értékelni a moly.hu oldalon sem. 

Szólj hozzá