Olvassunk hazai kortárs íróktól

Olvass hazait!

Felmosórongy, gyilkosság, űrkaland, polgárháború ... Hogy is van ez?

Minent megtudhatunk Egy űrállomás-takarító naplójából

2017. április 20. - Demencze Ilona

Az élet úgy hozta, hogy a szerzőt hamarabb megismertem, mint magát a művet. Laci egy végtelenül kedves és humoros személy, aki miután előadta, milyen körülmények közt pattant ki a fejéből a sztori (aki kíváncsi kérdezzen rá személyesen, nem fogja megbánni) azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Nem csalódtam. Le se tudná tagadni, hogy Ő írta. 

A borító anyaga valami eszméletlen jó! Egyszerűen azt vettem észre, hogy akkor is fogdostam a könyvet, amikor már nem is olvastam. Szó szerint széttaperoltam annyira jó érzés volt kézben tartani. A betű és a könyv mérete pont ideális. A vastagságot inkább nem firtatom, mindenki nézze meg maga. (Igen, kedves olvasó ez valóban ennyi.) Ami miatt kicsit csalódott voltam, hogy sajnos maradtak benne nyomdai hibák a vége felé, illetve az utolsó fejezetben Max szemszögéből hirtelen E/3-ba csöppenünk, ami kisebb zavart keltett bennem. Utólag rákérdeztem és sajnos egy tördelési hiba miatt az előző fejezet utolsó mondata nem jó helyre került, ez bonyolította meg kissé a dolgot, így viszont már más a leányzó fekvése. Szóval ha olvassátok, erre Ti, kedves olvasók, már oda tudtok figyelni. 

Bővebben a könyvről: az a fajta sci-fi sztori, ami azért jött létre, hogy szórakoztasson. A stílus annyira laza és könnyed, szinte magától ivódnak az emberbe a mondatok. A leírásoknál elég szabad teret ad a fantáziánkban, ami nekem nagyon bejött. Ne számítson senki hatalmas, unalmas, mindent részletező monológokra. Felmerülhet a kérdés, főleg a nagy sci-fi rajongók körében, hogy ugyan mit kell egy űrállomáson takarítani? Kérem szépen ezen nem kell agyalni. Vannak taknyos űrlények akik gondoskodnak a pucolni való ágyneműről. 

Max karakterét nagyon megkedveltem, nem csak a humora, hanem az érzelmei, a gondolkodása és a kitartása miatt is. Nem egyszerű karbantartó, takarító személyzet, hanem egy spontán kalandvágytól fűtött harcos, aki nem fél szembenézni az ismeretlennel. Leginkább azt szerettem, hogy bármibe is keveredett a történet során, mindig kitartott önmaga mellett. 

A történetről nem szeretnék igazából semmit elárulni, hiszen szinte egy lélegzetvételnyi az egész könyv. Rengeteg eseménnyel és váratlan fordulatokkal tarkítva ragadja magával az embert.Van benne kalandozás, gyilkosság, akció, és persze egy kis takarítás is. A cselekményekből azonban úgy érzem,ha bármit elmondanék, az mind spoiler lenne, így tehát meghagyom az élvezetet. 

Ajánlom mindenkinek. De tényleg! Legyél sci-fi fan, egyszerű kalandor vagy olyan aki csak a rövid sztorikat kedveli. Van benne akció, humor, szerelem. Kell ennél több? Buszon, vonaton tökéletes társ az utazáshoz. 

Ha kedvet kaptál olvasd el az előzmény novellát a Wattpadról: 

https://www.wattpad.com/384145714-egy-%C5%B1r%C3%A1llom%C3%A1s-takar%C3%ADt%C3%B3-napl%C3%B3ja-sz%C3%B6k%C3%A9s-a-xendonr%C3%B3l

L.J.Wesley hivatalos Facebook oldala: 

https://www.facebook.com/ljwesley85/?fref=ts

 

 

 

Ott a mókus...

Részlet az Egy űrállomás- takarító naplójából

"Annyira hiányzott ez, mint mókusnak az erdőtűz. Ez megint egy földi mondás egyébként. Amikor még a BB65XQ-n voltam, igyekeztem sok ilyet megtanulni. Arról sajnos nem találtam adatokat, hogy milyen lény volt a mókus, de egy erdőtűz nyilván egyik állatnak sem jön jól. " 

/L.J.Wesley/

Hogyan kísértsünk meg egy angyalt?

Megtudhatod T.C.Lang- A Lámpás nyomában című regényéből

Mit tennél ha egy pucér angyalt találnál a házad előtt? Nem ám a göndör fürtös, dundi kis hapsikra gondolok. Miért is ne, angyalunk egy kifejlett hímegyed testében mutatkozik meg előttünk. De mégis mi a fenét keres itt?

A cím is mutatja, főhőseinknek egy nem is akármilyen lámpást kell megszerezniük, mielőtt kitör a totális apokalipszis. Aminek ráadásul még négy Lovasa is van. Természetesen mindegyikkel farkasszemet kell nézni. Egy szerelmes fantasy regény, mely elkalauzol minket földrészről földrészre. És még humoros is.

Szerintem legviccesebb rész, amikor angyalunk - Roanel- magára marad néhány percre az internet sötét bugyraival. Legalább másfél percig nem tudtam abbahagyni a hangos nevetést. (Facebook oldalamon ezt a részt közzé is tettem.) 

A történetvezetés szépen kidolgozott, gördülékeny és logikailag is jól felépített. Nyelvezete könnyen érthető, kellően kifejező, kerüli a slamposságot. 
Karakter kidolgozás szempontjából sajnos főhősnőnkkel Sarah-val nem tudtak kiegyezni. Nekem az ő személyisége néhol ellentmondásos volt, és a regény legnagyobb részében önzőnek találtam a viselkedését. Úgy éreztem, hogy legszívesebben fenéken billenteném. Az Alvilágban azonban sikeresen bebizonyította, hogy igenis önfeláldozó tud lenni, és mások érdekeit képes a sajátjai elé helyezni. Ezért a jelenetért billent át a szimpátia mérlegem.

Roanellel kapcsolatban az elején nagyon keveset tudunk meg, csak a párbeszédekből derülnek ki információk. Körülbelül a könyv közepe fele kezd kibontakozni az ő szemszöge és érzései egy hirtelen váltásnak köszönhetően. Én legalábbis elég hirtelennek éreztem, annak ellenére is, hogy az írónő utólag szépen levezette milyen érzések zajlottak le belül az angyalban. Tudom, hogy a csattanó miatt kapott kevesebb részt az ő szemszöge, viszont így maradt bennem egyfajta hiányérzet. 


A kedvenc részemnek a Pestisest jelölném meg. Ez a fejezet, a helyszín választás és az események szempontjából is lehengerlő volt. Haiti, totális katasztrófa, élethűen megírva minden egyes mozzanata. Ennek a résznek az elolvasása után le kellett tennem a könyvet egy napra, hogy megemésszem. Nagyon megragadott, azt éreztem, hogy a karakterekkel együtt voltam jelen a helyszínen. Zseniálisan meg van írva! Imádom! Ezért az érzésért külön köszönet jár az írónőnek. 
Összességében olvasmányos, kalandos és humoros. Könnyed olvasmány,melyet bármikor előkaphatsz a táskádból. A borítóért külön dicséret jár, mert nagyon szépre sikerült.

Ajánlom azoknak akik szeretik a fantasyt- azon belül is az angyalokat-, a hosszan kibontakozó szerelmi szálat, a kalandozást és akik könnyed szórakozásra vágynak.

Biztos vagyok benne, hogy T.C.Lang következő könyve még kiforrottabb lesz, első könyves íróként azonban jó kezdésnek tartom ezt a regényt. Kíváncsian várom mivel örvendeztet meg minket legközelebb.

A könyv dedikálva pihen a polcomon. Nincs annál jobb érzés amikor egy személyre szóló üzenettel veheted birtokba a saját példányodat. :)

T.C.Lang hivatalos Facebook oldala:

https://www.facebook.com/tclang.szerzo/?fref=ts

Honlapja:

http://tclang.hu

 

Boldog költészet napját! :)

Költészet napja alkalmából mi mást, mint egy hazai kortárs költő úriember versét hozom nektek. 

Weiner Sennyey Tibor- Úgy élek én a földön 

Úgy élek én a Földön, mint egy csöndes isten: 
Mindenem megvan, mégis semmim sincsen. 
Meggyötörtem magam nagyon még ifjan 
Rózsák közé hevertem, szerettem és ittam. 

Virágim hervadásit de nehéz látnom, 
De mert csak az igaz virágzik számon 
Hallgatni hervadásról lehetetlen, 
Öntudatlan is bűnös lehettem. 

S most ez gyötör engem meg nagyon, 
Rossz rekeszbe préselt égi hatalom. 
Látom bűneim mik kicsik és nagyon, 
S az ami voltam egykor – már nem vagyok. 

Vagyok – mint költő mondja – fenség, 
Déltenger, láz és idegenség, 
Mint minden ember – emberiség: 
Örökös szeretetéhség. 

De mégis bízok én egy nagy istenben, 
Ki úgy él az égben, mint mi idebenn, 
S megsegít majd téged is és engem, 
Hogy belőlünk emberibb-ember lehessen.

Budapest, 2008. augusztus 31. 

Hajléktalanok az operában

Interjú Col Legnoval

Vannak akiket minden nap látsz az utcán. Nem tudod miért, de megjegyzed az arcukat. Tudsz róluk, látod őket. Mérnökök, művészek, tanárok, szülők, akik hajléktalanok. A mindennapjaid részei. Talán még el is gondolkozol, hogy vajon ők is emlékeznek a te arcodra? Mit szólnál, ha egyszer csak nem lennének ott. Elgondolkoznál, hogy mi lett velük? Élnek-e még vagy meghaltak? Hogyan jutottak idáig? Megfordul a fejedben, hogyan segíthetnél nekik visszailleszkedni a társadalomba? Akarj tenni, merj tenni! 

A déli beharangozásom után most hozom a beígért interjúmat, melyet Col Legno zeneszerzővel készítettem Az egyetlen hajléktalan című operája kapcsán. A mű alapja -az idő közben elhunyt- Csábi István Örkény-díjas hajléktalan író novellája. Col nemcsak az operáról mesélt, hanem társadalmi szerepvállalásunk fontosságáról is. A hajléktalanság egy olyan téma a művészek számára, mely ott hever mindenki orra előtt. Ragadjuk meg a lehetőséget és éljünk vele. 

Köszönöm Weiner Sennyey Tibor barátomnak akitől a felkérést kaptam az interjú elkészítésére, melyet az alábbi linken találtok meg: 

http://drot.eu/article/hajlektalanok-az-operaban-interju

DRÓT online összművészeti és társadalomkritikai alkotói portál honlapja: 

http://drot.eu/

Olvass hazait az utcán is!

Bár nem könyv, de hazai, és irodalom! Fontosnak tartom társadalmi szerepvállalásunkat a hajléktalanság kérdésében. Jó kapni, de adni is legalább olyan jó. Ajánlom mindenki figyelmébe Trényi István- A lét a tét című hetilapját, mely bárki számára elérhető. A lap teli van gyönyörű versekkel, komoly gondolatokkal, humorral, melyeket egy nyugalmas félórában, a reggeli kávé mellett élvezhet az ember. 

Ajánlom még a Fedél Nélkül magazint, melynek bár terjesztői és szerkesztői nem ugyanazok, de a pénz mindig jó helyre kerül. Azok a hajléktalan emberek, akik ezeket a lapokat megtöltik tartalommal, mind köztünk élnek. Kiváló tehetségek mellett sétálunk el az utcán, miközben talán észre se vesszük őket. 

Úgy gondolom, hogy a hajléktalanság egy igen kézenfekvő téma, melyet a művészeknek íróknak, költőknek, filmeseknek, stb. észre kellene venni. Col Legno zeneszerző az egyetlen ember, aki a hontalan emberek sorsát felkarolva (Csábi István Örkény-díjat nyert hajléktalan író novellája alapján) létrehozta Az egyetlen hajléktalan című operáját. Interjúmat Col Legnoval a Drót online hasábjain hozom a következő posztomban. 

Fantasy a köbön! Bogár Erika- Tullia meséi, Őrző

A reggeli ízelítő után jöjjenek a tények. 

Erre a borítóra akkor is felfigyelnék, ha a könyvesboltok polcain látnám meg sok másik között. A főszereplőt Triart ábrázolja már meglett férfiként. Egyszerűen imádom. <3 
Lebilincselő történet, szó szerint majdnem belefagytam a kádba, annyira nem bírtam letenni fürdés közben sem.

Az írónő hosszú évek kemény munkájával alkotta meg ezt a világot, melyben felfedezhetjük az ősi magyar legendáink egy részét is. Nagyon tetszik, hogy az események igen gördülékenyek, szinte minden oldalon történik valami izgalmas. Komolyan, nincs benne olyan rész, aminek ne lenne jelentősége a későbbiekben. A kedvenc karaktereim Triar  és Hutar. Előbbi, tomboló lelkének tüzével, testi erejének tekintélyével és szilárd jellemével vett le a lábamról. Utóbbi pedig egy végtelenül szerethető, talpig becsületes, tisztességes, igaz barát. 


Amit megemlítenék építő jelleggel, hogy kicsivel több lehetett volna a külső jegyek leírása a különleges állatoknál, hogy jobban el lehessen őket képzelni. (Hozzáteszem, mindezt Erika az írói oldalán kompenzálta kiegészítő részletekkel és képekkel.) A másik ilyen teremtmény a démon volt, mint fő fenyegetés szerettem volna több részletet megtudni róla. A harci jelenetek kidolgozottsága is lehetne egy kicsivel bővebb, szerintem elbírták volna azok az oldalszámok a picike bővítést. 

Karaktereket tekintve amiket még nagyon szerettem: Nindra karakterfejlődése szépen végig volt vezetve, Roloval pedig elérte a teljes megdöbbenést.

Minden túlzás nélkül írhatom, hogy imádtam olvasni minden egyes sorát! Egy lenyűgöző világba engedett betekintést, aminek már alig várom a folytatását. 


Mielőtt belekezdetek, hozzáteszem, hogy Erika egy sintér! :D Nem retten el tőle, hogy bárhol, bármelyik szereplőt váratlanul kinyírja, ez pedig még jobban borzolta a kedélyeimet. Egyetlen haláleset sem volt indokolatlan, nagyon tetszett, ahogyan mindezek beépültek Triar személyiségének alakulásába. 
Miután letettem a könyvet totális katarzis érzésem volt, Erika elérte nálam azt a hatást, hogy napokig csak az ő sztorijával feküdtem és keltem. 


Kedves fantasy rajongók, ne féljetek magyaroktól olvasni, hiszen itt egy kiváló példa arra, hogy igényes, jól kidolgozott fantasyt hazánkban is képesek alkotni! 
Türelmetlenül várom, hogy jöjjön a folytatás! 

Ne feledjétek követni és lájkolni!

A könyv Facebook oldala: 

https://www.facebook.com/tulliamesei/?fref=ts

Bogár Erika Facebook oldala: 

https://www.facebook.com/bogarerikairo/?fref=ts

Honlap:

http://bogarerika.hupont.hu/

Blog: 

http://vegtelenmezokvandora.blogspot.hu

Tavaszi pikantéria Az őrző című könyvből

Kedvcsináló Bogár Erika- Tullia meséi, Az őrző című könyvéhez amit egyszerűen imádok. Egy kis pikáns részlet így tavaszra, élvezzétek! :PEst

Este érkezik az ajánló is hozzá.

"Triar a Tavaszünnep másnapján fürdeni ment a folyóra. 
Már visszafelé tartott a faluba, amikor megpillantotta Reát. Egy kosárral a kezében sétált előtte. Bizonyára dúdolgatott magában, mert ütemesen ringatta a csípőjét, szinte táncolt. 
A fiatalember megnyújtotta a lépteit, pillanatok alatt utolérte a lányt.
– Szép napot! 
Rea összerezzenve nézett fel, felismerte, és elmosolyodott.
– Merre jártál? – kíváncsiskodott Triar.
– Gyógyfüveket szedtem. Itt a közelben nincs szentélye Miának, ezért nekünk kell gondoskodni a betegekről.
– Értesz a sebekhez? – Triar hangjában tisztelet keveredett a csodálkozással.
– Édesanyám igen, én még csak tanulok mellette. 
– Ha egyszer valami komoly bajom esne, szeretném, ha te gyógyítanál.
– Azt hiszem, túlságosan aggódnék… – Rea elhallgatott.
Triar mosolygott, aztán elvette a kosarat Reától.
– Nem nehéz – tiltakozott a lány zavartan.
A fiatalember megfogta a kezét. 
Reát melegség öntötte el, és felnézett kísérőjére. Nem tudta elhinni, hogy ez a magas termetű, büszke tartású, kedves fiatalember képes lenne kezet emelni bárkire is. Ám ahogy csodálattal végigmérte, kénytelen volt észrevenni a forradásokat a karján, amikor pedig érdeklődve felé fordult, megpillantotta bőrmellénye kivágásában a mellkasán ejtett, alig pár napos vágást. Elsápadt. 
A fiatalember nem értette a lány arcán végbemenő változást, de Rea kérdése mindent megmagyarázott:
– Fáj még?
Triar elmosolyodott, vállat vont.
– Tegnap jobban fájt, mikor elváltunk. – Letette a kosarat. A következő pillanatban Rea a karjában találta magát. Nem maradt ideje tiltakozni. Amikor a fiatalember megcsókolta, már nem is akart."

Kép forrása: Insta- Ben Dahlhaus

Tanulságos eset egy könyvbemutatóról. Meddig mehetünk el?

Egy könyvbemutatót megszervezni nem teljesíthetetlen feladat.

Rengeteg hely van, ahol szívesen fogadják a művészeket és vendégeiket. Legyen szó akár egy kávéházról, akár egy könyvesboltról vagy könyvtárról, művelődési házról. Ha adott a helyszín és az időpont, és mindenki jelen van, még úgy is adódhatnak kisebb bakik. Egy szervező azért szervező, hogy minden ilyen kis problémára spontán tudjon reagálni. 

Egy nagyon tanulságos esetnek lehettem nemrégiben a szem és fültanúja, ahol a szervezői képességek sajnos csúfos kudarcot vallottak. Adott egy könyvbemutató, meghirdetett időpontja 16:00, helyszín a kilencedik kerület egy eldugott pubja. Pár órával az esemény előtt az író posztolta, hogy technikai okok miatt egy óra késéssel kezdődik a bemutató. Eddig ez teljesen korrekt, ilyen bármikor bárkivel előfordulhat. 

Időben megérkeztem a helyszínre, ahol az a kellemetlen meglepetés fogadott, hogy az író (talpig öltönynadrágban) és az olvasók az utcán ácsorognak a zárt pub előtt. A szervező úriember közölte, hogy a tulajdonos már úton van, csak meg kell várni. Természetesen senki nem esett kétségbe, gondoltuk pár perc igazán belefér. Addig is hasznosan töltöttük az időt, baráti csevegés alakult ki a szerző és olvasói között. Eltelt negyed óra, majd fél is. Már teljesen átfújt minket a szél és kezdtünk türelmetlenek lenni. Az egyik úr (szintén író) javaslatot tett a szervezőnél, hogy fáradjunk át a közeli kávézóba és kezdjük el a bemutatót ott. Mindenki egyet értett vele, kivéve a szervezőt, aki bizonygatta, hogy a tulaj és még egy ember már úton van, legyünk türelemmel. Nem sokkal hat óra előtt hagytam el a helyszínt, dedikált példányommal (egyéb elfoglaltságom miatt ennyi várakozás fért bele). Kitaláljátok megérkezett-e addigra a tulajdonos? Bizony nem. 

Kérem szépen mi ebből a tanulság? Minden helyzetre fel kell készülni! Érdemes-e olyan emberre várni, aki nem tiszteli meg annyival a "vendégeit", hogy időben megjelenik a helyszínen? Érdemes- e az írónak kitartania a szervező mellett, aki hagyja, hogy egy könyvbemutató színvonalon alulivá váljék, esetleg meghiúsuljon? Várakoztathatjuk-e az olvasóinkat egy útszéli pub bejáratánál a hidegben egy órán keresztül? 

A válaszom mindenre egy hatalmas NEM! Ha azt tapasztaljuk, hogy a szervező nincs a helyzet magaslatán, nyugodtan vegyük kezünkbe az irányítást. Az író a könyvbemutató lelke, aki bármikor felülírhatja a menetrendet az olvasók és a saját érdekeit figyelembe véve. Ha az, kell, hogy a szemközti kávézó asztalait rendezzük át egy családias bemutatóra, akkor tegyük meg! Ne hagyjuk, hogy a munkánk gyümölcsének bemutatása egy kudarcba fulladt eseménnyé váljon. Nem ezért dolgoztunk át annyi kemény napot, hónapot, esetleg évet, hogy keserű emlékké váljék az a pillanat, aminek a legélvezetesebbnek kellene lennie. 

Ha van rá kapacitásunk, akkor vegyük kezünkbe a saját bemutatónk megszervezését és válaszunk körültekintően helyszínt. Csak pár azonnali példát hoznék fel: Írók Boltja, Lilaköd Könyveskávézó, vidéken művelődési házak stb. 

Legyen a könyvünk bármennyire is zseniálisan megírva, ha a bemutatóról rossz szájízzel távoznak az olvasók, megette a kutya az egészet. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy mindenki készüljön egy "B" tervvel, amit bármikor előránthat a farzsebből. Egy bemutatónak nincsenek kőbe vésett szabályai, alkalmazkodjunk a kialakult helyzethez, és ne hagyjuk, hogy mások tiszteletlensége befolyásolja a mi sikerünket. 

 

Puszi, Erzsi!

Egy friss olvasást hozok nektek ma, Homonnay Gergely- Puszi, Erzsi! A világ macskaszemmel című könyvét.

Mivel Gergely elég nagy marketinget csinált maguknak, ezért nem húznám el nagyon a leírást. 

Küllemét tekintve tetszik, hogy ilyen kicsi és kemény borítós. Könnyen olvasható, macskarajongóknak kifejezetten ajánlott, humoros töltetű iromány. 

Erzsi szemszögéből ismerhetjük meg kalandokkal teli közös életüket Gergellyel. Nekem a végére sok lett az idegállapotok mennyisége, de macskával vagy emberrel együtt élni sosem egyszerű. Döntse el ki-ki maga, melyik oldalon a jobb. 

Ha könnyed szórakozásra vágysz, hangosan akarsz kacagni, és nem zavarnak a káromkodások egy könyvben, akkor olvasd csak el. Nekem ez volt életem leghosszabb kapcsolata egy macskával, szóval a nemcicásoknak is tudom ajánlani. Az antimacskások pedig megerősíthetik elhatározottságukat, miszerint pont ezért nem válnak soha szőrös jószágok alattvalójává. 

Puszi, Ilona! 

Erzsi Facebook oldala: 

https://www.facebook.com/fenevadova/?fref=ts