Olvassunk hazai kortárs íróktól

Olvass hazait!

Misztikum a köbön!

Egy elképesztő történet Veres Attila tollából

2017. június 17. - Demencze Ilona

Veres Attila- Odakint sötétebb című regénye annál is több, mint amit a fülszöveg sejtet. Ha korábban még nem hallottatok róla, a cinegore.net interjúját ITT olvashatjátok az íróval. 

18950924_326555087775584_8039105378414652200_n.jpg

(Kép forrás: Veres Attila írói oldala) 

Mivel egy teljesen friss megjelenésről van szó, nem szeretnék belemenni túlzott spoilerekbe. Mindemellett nem fogom senki munkásságához hasonlítani, mint ahogy azt már előttem megtették páran. Hazai a hazaiban, mondhatnám így is. Nem csupán azért éreztem különös bizsergést, mert Magyarországon játszódik, hanem mert olyan hangulati elemekkel tarkította a regényt, amelyek semelyik nemzet nem tudhat a magáénak, csak mi. 

Bár tudjuk, hogy a fejezetek elején található visszaemlékezések (riportok, újságcikkek, dalszövegek) mind a képzelet szüleményei, mégis van valami borzongatóan hiteles benne. Szinte a fejemben hallottam Torgyán József hangját ahogy a következő nyilatkozatot tette: 

"Az ökológiai egyensúly érdekében telepeket hozunk létre az Eseményterületen. 10-12 telepet, ahol a cellofoidák békében élhetnek, szakemberek gondoskodnak majd róluk. Az ország kristálytejellátása pedig zavartalan lesz." 

A történéseket Gábor szemszögéből kísérhetjük figyelemmel, aki elhatározza, hogy új életet kezd. (A regény végéhez érve, ez a mondat teljesen új értelmet nyert számomra.) Helyszínként bármelyik vidéki falut vagy kisvárost el tudom képzelni. Talán mindenhol van egy Mátyás presszó, ahol az idő megállt, a megszokott arcok sose kopnak ki belőle. Különösen tetszett, ahogy az író egyfajta görbetükröt állít a társadalomnak frappáns megjegyzéseivel. Sajátos humora végigkíséri a regény minden mozzanatát, amiben van valami abszurdum.

Az információ adagolása zseniális volt, az ember érezheti a fejében kigyúló villanykörtét, ahogy minden kezd értelmet nyerni és összeállni egyetlen masszává. Annyira izgalmas, gördülékeny és egyszerre meghökkentő az írásmód, hogy nem lepődtem meg amikor a sültkrumpli kiesett a számból evés közben. Minden egyes oldalnál azt éreztem, hogy a könyv letehetetlen. 

A kedvenc karakterem Szabolcs, akit sajnos össze kell kössek az egyetlen negatív élményemmel a könyvet illetően. Az egy regényre jutó spanglik számának világrekordját biztos Veres Attila nyerné, mindaddig amíg valaki fel nem találja a Nagy füves könyv-et. Nekem kicsit sok volt belőle, bár próbáltam egy mechanizmusként felfogni a spanglisodrás/ elszívás sűrű jelenlétét. Kicsit túlzásnak éreztem, mint egy szexmaraton hétvége után a ráadást. Visszatérve Szabolcsra, egy igen kedvelhető karakter, aki csak teszi a dolgát és lazul a világba. Jó megfigyelő, a cellofoidákkal különös odafigyeléssel törődik, főként metált hallgat. 

"Úgy éreztem lett saját állatom. Egyébként mindegyikkel játszottunk. Volt, akinek labdákat dobáltunk, volt, akit bottal kellett piszkálni, ketten a kötélhúzást imádták, egy pedig csak akkor nyugodott meg, ha Szabolcs LGT-dalokat énekelt neki."

Léna személyét valahogy nem éreztem teljesen a magaménak, úgy éreztem, hogy még nem ismertem meg igazán. Mindemellett egy szerethető lány, aki minden őrültségben benne van, Gábor és közte különös kapcsolat alakul ki. Attila gyönyörűen alakítja a szavakat, úgy hajlítja a mondatokat, mint a képzeletet, érzékletekkel írja le a szenvedélyt. Nagyon tetszettek ezek a részek, kicsit olyan érzés volt, mint amikor lebeg az ember. 

A regény végkifejlete egy totálisan apokalipktikus élményt nyújt, mely egyszerre döngöl a földbe és repít éteri magasságokba. Eggyé váltam vele, felemésztett és újjá teremtett Olyan különleges élményt nyújtott, amely után éjszaka csak forgolódtam az ágyamban, a képzeletem annyira túlmutatott fizikai mivoltomon, hogy nem tudtam tőle nyugodni. Köszönöm ezt az élményt! 

Úgy gondolom, hogy senki polcáról nem hiányozhat ez a regény. Akik pedig rajonganak a borzongásért, a misztikumokért, azoknak kötelező! Páratlan olvasásélményt nyújt, amely gondolkodásra serkenti az elmét, nem csupán könnyű esti ponyva. 

Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak, és Veres Attilának, hogy nem tartotta magában ezt a fantasztikus történetet! 

Veres Attila írói profilját megtaláljátok ITT

A kötetet beszerezhetitek ITT

A bejegyzés trackback címe:

http://olvasshazait.blog.hu/api/trackback/id/tr8012601513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.